Azt hitted a gyerekek vannak rátapadva a képernyőre? Tévedtél!

2017. november 21. 17:27 - Napi Csárt

Ma van a televíziózás világnapja, ami egy 1996-os ENSZ konferencia nyomán született. Az azóta eltelt több mint 20 év során nagyot változtak a tévézési szokások, és egyáltalán a médiafogyasztási szokások is folyamatosan átalakulnak. A legtöbb háztartás számára azonban még mindig elképzelhetetlen, hogy ne legyen tévé a nappaliban. Az alábbi csárton az látható, hogy korosztályonként hány percet fordított a magyar lakosság naponta tévézésre 2015-2016-ban.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://napicsart.blog.hu/api/trackback/id/tr2213344483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2017.11.22. 17:11:53

Ez komoly?
Hogy a fenébe lehet napi 230 percet bámulni a tv-t?!

Válasz erre

Duplaxiii 2017.11.22. 18:21:48

De ugye érted az ábrát és csak nem írtad a posztba?
Ez - te írod - magyar vizsgálat.
Kik a legtévésebbek? Hát az idős jellemzően nyugdíjsokat megunkba foglaló halmaz.
Akiknek a magyar módi szerint NINCS más szórakozásuk, nincs pénz utazásra, színházra. Marad a tévé!
A másik sok pedig a egy torz érték, mert a 18-49 korszotály első fele még nem annyit, mert ők még bulizni is járnak, de a másik fele a már családos és a gyerek(ek) miatt már sokat vanna otthon és magyar módi szerint ennek a gyerekes halmaznak sem igazán jut pénz a utazásra, szórakozásra.
Ez tehát magyar alap, hiszen ha nincs jólét, marad a tévé!
És a kontoll:
4-17 éves halmaz.
Hát ezek azok, akik napi szinten elég sok időt töltenek TÁVOL! Óvoda, iskola... Tehát nem otthon rohadó idősek, hanem reggeltől kora délutánig elfoglaltság, aztán még van más feladatuk és az alvás is lényeg nekik.
Az ideális egy részletesebb kategóriaszám lett volna, de legalább a 18-49-et szétbontottam volna a bulizó 18-30 éves és a már családos, sokat otthon töltő 31-49 éves kategóriára!
Mert egy 35 éves gyesen levő anyuka növeli az értéket, egy 30 éves szingli meg rontja. Most egy halmazban kioltják egymást.

Válasz erre

Duplaxiii 2017.11.22. 18:27:39

@A nép fia: Ez kevesebb mint 4 óra!
Mi a gond? Egy 50-60-as ember ha dolgozik is, hazamegy és bekapcsolja. Nincs neki más!
Fiatal 25 éves meg netezik!
Képzeld el az a startisztikát!
Az idősebb nem tud a romkocsmában tévézni, de egy gender simán fészbúkol sörözés közben!
Abban a vizsgálatban meg a fiatalokat lehetne megszólni, hogyan tudnak napi 600 percet internetezni? És ott az idősek meg csak 100-200 percet töltenek a bűnös hálóban.
.
Ez a statisztika CSAK életmód és anyagi helyzet tükre, nem a valódi értékelés. Én reggel 7-kor bekapcsolom a tévé és hajnali 2-kor ki. Mert itthon dolgozom, napközben a hátam mögött megy a szenny, este meg okostévén okostévézek. Meló mellett a zene unalmas, a csen kibírhatatlan... Én sokszoroznám a értéket, de értelmetlen, mert nem valós a dolog, ahogy minden statisztika csak kamu.

Válasz erre

kvadrillio 2017.11.22. 19:33:36

ROHAGGGGYON MEG A KORMÁNY !!!

Üresen pusztul a gyerekektől elvett tábor
Népszava|2017. nov 22. 05:03
[A+ A-]
[Nyomtatás]
[Küldés e-mailben]

KISEMMIZVE Szombathely 2013 óta kéri vissza a vasi gyermeküdülőt – sikertelenül (forrás: Google)
Belföld
0
inShare

Eladnák, de nem hirdetik. Nem árulják, a diákokat mégis kizárták onnan. A vagyonkezelő hallgat. Sok kérdést vet fel az állami tulajdonba került balatonberényi diáküdülő sorsa.

Öt éve, a megyék vagyonának államosításakor vette el a kormány a Vas megyei Önkormányzattól a balatonberényi gyermeküdülőt, hogy azt Erzsébet-táborként működtesse tovább, ám két éve már senki nem nyaralhat ott. Mára pedig az állam úgy döntött, értékesítené a vízparti nyaralóhelyet, kedvezményes nyaralásról pedig már szó sem lehet.

Hosszú évtizedeken át sorakoztak Balaton partján a megyei önkormányzatok gyermektáborai és üdülői, amelyekben jobbára olyan iskolások nyaralhattak, akik családjuk anyagi helyzete miatt másképpen nem juthattak volna el a tóhoz. Öt évvel ezelőtt azonban a kormányzati központosítás elérte a gyermeküdültetést is. A megyéktől állami kézbe kerültek ezek az ingatlanok, a nyári táborozás szervezése pedig a Nemzeti Üdülési Alapítvány Erzsébet-programjának feladata lett. Tavaly azonban az Európai Unió Bírósága egy uniós jog, a szabad piaci verseny megsértése miatt elkaszálta a programot, ami miatt a gyereknyaraltatás az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványhoz került. Ekkor azonban a balatonberényi gyermeküdülő már nem szerepelt az Erzsébet-táborok listáján: az első években még fogadott csoportokat, ám tavaly és az idén nyáron már nem nyaralhattak gyerekek az intézményben.

Az üdülőt forráshiány miatt működtetni nem képes Vas megye helyett Szombathely próbálta meg többször is visszaszerezni. Először 2013-ban született közgyűlési határozat, hogy sport- és ifjúsági programokra visszaigénylik a tábort az államtól. Az elutasítás után később ismét próbálkozott a megyeszékhely, újabb kérvényt írtak a szakminisztériumnak, ám hiába.

Természetesen nem véletlenül: a témával többször is foglalkozó Nyugat.hu megkeresésére már egy éve azt nyilatkozták a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nél (MNV), hogy az üdülőt értékesíteni akarják. Miután sem a korábbi, sem a jelenleg futó pályázatok között nem találtuk nyomát ilyen kiírásnak, megkerestük az MNV-t, s kérdéseket tettünk fel a gyermektáborral kapcsolatos tervekről, ám egy hét alatt sem kaptunk választ.

Persze érthető a hallgatás, ha az állam valóban értékesíteni akarja az ingatlant: a balatonberényi gyermeküdülő egy 1,6 hektáros területen fekszik, melyhez egy 2400 négyzetméteres saját strandterület is tartozik, igaz, utóbbi Natura 2000-es természetvédelmi terület része. Az épület részben akadálymentesített, a hálótermek mellett vizesblokkokkal, étteremmel, konyhával rendelkezik.

– Csak éppen egyre pusztul – mondta Horváth László, Balatonberény polgármestere, akitől megtudtuk, a gyerektáboroztatás mellett két éve télen egy pékség és morzsaüzem működött az épületben, ám azóta teljesen üresen áll. – A kutya sem törődik vele, amit lehet, széthordtak már belőle. Nem kell hozzá sok idő, a saját strand is megszűnik majd, mert teljesen benövi a nádas. A falunak értelemszerűen a mostani a lehető legrosszabb állapot, hiszen iparűzési adót és és idegenforgalmi adót sem fizetik a gyerektábor után.

Az ingatlanért több százmillió forintot remélhet az MNV: ugyanezen a településen a zalai önkormányzat öthektáros táborát 450 millióért adták el, a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó 2,5 hektáros, faházas üdülőjét pedig félmilliárdért hirdette meg a vagyonkezelő. Vagyis az értékesítéssel az állam jól járhat – nem úgy a kisemmizett megye és a balatoni nyaralás nélkül maradt gyerekek sokasága.

Vas András

Válasz erre

kvadrillio 2017.11.22. 19:53:46

GY MŰKÖDIK A ROTHADÓ KAPITALIZMUS
Boros ImreA globalizmus hátországa
A globalizmus lényegéről a rendszerváltozás előtti Magyarországon szinte semmit sem tudtunk, és sokáig jószerivel azt követően sem sokat

Boros Imre – 2017.11.21. 03:46

Ha valami 1990 után el is hangzott a hivatalos forrásokból, az inkább pozitív tartalmú volt, és olyan jelenségként mutatta be a globalizmust, ami felettébb hasznos a világgazdaságnak és így nekünk is, hiszen tőkét juttat, aminek híján vagyunk, és bekapcsol bennünket a nemzetközi körforgásba.

El kellett jutnunk egészen a 2008-as pénzügyi válságig és az állam de facto pénzügyi ellehetetlenüléséig, hogy nálunk is bekövetkezzen egy részleges tudati ébredés, ami a globalizmus valódi természetét, ugyan még ma sem általános jelleggel, de szeretné végre megérteni, mozgatórugóit feltárni. A több évtizedes ismerethiányért súlyos árat fizettünk: már a rendszerváltás előtti eladósodást is, 1990 után az állam termelő vagyonának erodálását, valamint 2002 után egy újabb eladósodást, másfél millió hazai munkahely elvesztését, hogy csak a legfontosabb evidens nemzetgazdasági tételeket említsem, nem is szólva a társadalmon ütött, csak nagyon nehezen gyógyuló sebekről, a rossz egészségi állapotról, a rövid várható élettartamról, a kedvezőtlenül alakuló demográfiai helyzetről.

Semmi kétség, már jóval a rendszerváltás előtt részben a globalizmus szabályai szerint éltünk, ha tudtunk róla, ha nem. A felvett hitelek ugyanis a mi teherviselésünk mellett nem hazai célokat, hanem a hitelezők globalista céljait szolgálták. Hazánk esetében több mint négy évtizedes tapasztalatot kell értékelni, amikor a globalizmusról szólunk, ami úgy robogott át rajtunk gyorsvonatként, hogy kérdeznie sem volt szükséges milyen társadalmi rendben élünk. És ha az egyikben lehetőségei kimerültek – még szerencse, hogy nem véráldozatotokkal, hanem szelídnek tűnő nyomására – azonnal átváltott a jelenlegire. Mára világossá vált a globalizmus legbelső lényege, ami nem más, mint a kiemelkedően nagy tőketulajdonok korlátlanná vált szabadsága, megszabadulásuk a bárminemű nemzetállami korlátozástól, valamint a munkaerővel folytatott korábban is egyenlőtlen küzdelmében a teljes erőfölény elnyerése.

Ez a korlátlan erőfölény azonban 2008-ra olyan világgazdasági méretű, sokszektoros egyensúlybomlásokat hozott a felszínre, ahol már nem csak gazdasági vagy szociális anomáliákról kell beszélni, hanem felvetődik a humán létezés belátható idejű folytathatóságának kérdése is. És azt is fel kell vetni, hogy mikor következett be az a pont, ami után ez a kritikus egyensúly felborult, aminek hatására ez a féktelen és zabolátlan erőfölényt létrejött. Érdemes mindenekelőtt arra figyelnünk, amit a globalizmus magáról, mint fő erényét nagy hangon hirdet, nevezetesen a szabad versenyre. Ennek éppen az ellenkezője igaz, éppen ez lett két lábbal megtaposva, amikor a tőke 1973-tól kezdve a korlátozásoktól mentes szabadságjogokat gyors egymásutánban megkapta. (Teljes valutakonvertibilitás, szabadon mozgó árfolyamok, korlátaitól eltérített magángazdasági pénzteremtés és -megsemmisítés, pénzügyi dereguláció, privatizálás, az állam kivonulása a gazdaságból és a szabályozásból.)
A globálissá vált tőke rögvest kezdte is élvezni korlátlan szabadságát. Mindenekelőtt esze ágában sem volt ott adózni, ahol az értékeket létrehozta. Termékeit papíron addig adta-vette (sokszor a különböző országokban lévő balból a jobb kezébe), amíg a haszon oroszlánrésze éppen ott csapódott le, ahol az adó a legalacsonyabb, vagy nincs is. Divatos nevük ezeknek offshore paradicsomok, –államocskák többnyire csekély számú lakossággal, jól kézben tartható, csereszabatos vezetőkkel. Ezekből világszerte van több tucatnyi, lehet válogatni kedv szerint. Itt gyűlnek azok az összegek, amiket a globális nagytőke a korábban kötelező társadalmi kötelezettségvállalás alól kivon, ezek után nem adózik. Jórészt készpénz, de vagyoni vagy hitelezői jogokat megtestesítő értékeket is könyvelnek ide.

Válasz erre

kvadrillio 2017.11.22. 19:54:17

@kvadrillio: ...
Természetesen ezek volumenéről pontos nyilvántartás nincs. A becslések 35-40 ezermilliárd dollárnyira teszik állományukat. Ez az összeg az EU éves GDP-jének jó kétszerese, az Egyesült Államokénak két és félszerese. De vajon mit lehet tenni ekkora felhalmozott versenyelőnnyel? Mi mást, mint továbbra is fenntartani vagy fokozni azt. Versenyezzen tehát az adó elől elmenekített befektetői pénz a leadózott pénzzel, azaz az arc nélküli globalista tőke a nemzetivel. Az esélyek latolgatásához nem kell túl sok fantázia.
Ebből az irdatlan pénzből bőven jut arra is, hogy a verseny tisztaságán őrködni hivatottakra is gyakran felkerüljön a szemellenző. Az egymást követő offshore botrányok kapcsán tucatjával kerülnek elő magas rangú uniós és nemzeti tisztségviselőknek, képviselőknek, minisztereknek, miniszterelnököknek offshore központokban rejtegetett vagyonkái (legutóbb a felséges brit korona dugi pénzeit is előkaparták).
Az eltelt négy évtized viszont arról is szólt, hogy a világ közvéleményének szimpátiáját is fel kellett kelteni a globalista ügy iránt, valamint meg is kellett védeni a globalista „vívmányokat” politikailag „inkorrekt” támadásoktól. Ki más tehetné ezt, mint a „haladó” értelmiség, a nemzetközileg is elismert notabilitások, egyes művészek, tudósok, politikai háttérmunkások.

Természetesen lehetetlen a globalizmus teljes offshore hátországának feltérképezése egyetlen cikk keretében, ezért a példa kedvéért vegyük szemügyre az Európai Unió házi offshore paradicsoma, Luxemburg működését, ahol a regisztrált cégek, hazaiak és külföldiek nagyon kedvezően (szinte alig) adóznak. Cégből Luxemburgban található képletesen minden kapualjban tucatnyi. A kétezer-ötszáz négyzetkilométernyi, alig több mint félmilliós ország úgy dúsgazdag, hogy a kézzelfogható javak gyarapításától távol tartja magát. Hazánk GDP-értékének felével, ötvenötmilliárd euróval büszkélkedhet, kiemelkedő bérekkel, olcsó árakkal, az utolsó fizetéssel egyenlő nyugdíjakkal, no meg azzal, hogy Jean-Claude Juncker személyében harmadik ízben adott elnököt az Európai Bizottságnak, ami Németországnak még egyszer sem sikerült. Az ok talán több mint világos. Luxemburg és az országot irányító három hajdani miniszterelnök és egyben pénzügyminiszter kezelte az Európában működő globalista tőke részére a legfontosabb offshore hátországot.

Ennek méreteit kiválóan szemléltetik a Luxemburg által kezelt pénzügyi volumenek. Államadósságuk az ötvenötmilliárdos GDP-hez viszonyítva csekély, mindössze huszonkétmilliárd euró. Az államban regisztrált, főként külföldi cégek teljes külföldi tartozása azonban iszonyatos, mintegy négyezermilliárd dollár. (Az EU összesített GDP-jének huszonhárom százaléka forog ott, miközben Luxemburgban csak az EU népességének 0,1 százaléka él.) Félni azonban nem kell, a mérleg másik oldalán értékes eszközállomány található, aminek hozamaiból bőven jut a tartozások kamataira, a luxemburgi GDP-re és a közreműködő „haladó értelmiség” díjaira is.

Mára a globalista hátország felszíne is beszédes, például Soros és Juncker találkozója az EU Bizottság hivatalos helyiségeiben. A viszonyt, illetve az alá- és fölérendeltséget pedig kitűnően példázza a modern hűbérurak képviselője (Soros) és a hűbéres (Juncker) közötti látványos érzelemnyilvánítások sora. E bensőséges találkozókból éveken át több tucat, de nem publikus zajlott le, és a napokban várható egy új egyeztetés is. Mindezek mellett az is sokatmondó, ahogy Juncker a bizottság élére került. Közismert, hogy Angela Merkel lobbizta be az ellenjelölt francia Michael Barnier-vel szemben, elvégre a német nagy cégeknek kiemelt helyük van Luxemburgban.

Most már csak az a kérdés, hogy feltételezhető-e elég elhatározottság a jelenlegi európai elitben, hogy lebontsa a globalizmus hátországait, és megmentse Európát a végzetes egyensúlyborulásoktól. Nem vagyok túlzottan optimista, de azért reménykedem. Németországon ismét nagyon sok múlik.

Válasz erre

kvadrillio 2017.11.22. 19:56:07

@kvadrillio: OHHHHH....TE CSODÁS KAPITALIZMUSSS !!!!! HÁNY MILLIÓ MAGYAR IS ÉL A LÉTMINIMUMON ?.....6 MILLIÓ......A 9,5 MILLIÓBÓL ????? BASSZAMEG !

Válasz erre

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: