Azért jó az OECD mert mindig van rengeteg polgárpukkasztó statisztika a tarsolyában. A lenti csárt is ezek közül mutat be egyet. Az ábrán az látható, hogy a kiválasztott országok munkavállalóira átlagosan hány munkaóra jut egy évben - ebben az esetben 2015-ben -.

A prímet bőven a mexikóiak viszik 2 246 munkaórával, ám nem sokkal mögöttük toporzékolnak a dél-koreaiak 2 113 munkaórával. Az pedig azért mégiscsak durva, hogy például egy német munkavállalónál egy mexikói majd 900 órával többet gürcöl egy évben, töredék annyi pénzért. Az európai abszolút csúcsot pedig simán viszik a görögök, a maguk 2 113 ledolgozott munkaórájukkal.

A kiválasztott országok között nem szerepel Magyarország, ám az OECD statisztikáit böngészve 2015-re vonatkozóan 1 746 óraszám van iktatva, ami egyébként 2016-ra 15 órával nőtt. (Hazánkkal kapcsolatban ugyanakkor megjegyzendő, hogy nálunk csak az 5 vagy annál több főt foglalkoztató cégek adataiból vannak a számok.) Ezekkel a számokkal azonban még mindig simán elmaradunk többek között a lengyelektől, az észtektől, az írektől, de még a csehektől is.

Európa abszolút királya az adófizetésnek, ehhez kétség sem fér. Elég csak megnézni a 2016-os éllovasokat. Akik között olyan, jellemzően nagyon erős szociális hálóval rendelkező országok szerepelnek, mint Dánia, Franciaország vagy Belgium. Az élen tanyázó két állam ráadásul több mint 45 százaléknyi adót vet ki bruttó hazai össztermékéhez viszonyítva (GDP). 

A Top 10-ből ugyanakkor némiképp kilógunk mi, magyarok, hiszen a közmegítélésben korántsem feltételezünk itthon olyan jellegű állami védőhálót, mint a listán előttünk szereplő országok. Mindez (39,4 százalék) összességében a 8. helyre volt elég, de becsületünkre legyen mondva, hogy megcsináltuk. Mondanunk sem kell, hogy ezzel az OECD átlag (34,3 %) fölött vagyunk. A gazdaságilag egyébként igencsak megtépázott Görögország szintén becsusszant az elitek táborába a 10. helyen.