Az OECD tanulmánya a gyermekes anyukák munkahelyi státuszát vizsgálta. Eszerint Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatottak mindössze 5 százalékot tesznek ki a körükben jellemző 54 százalékos foglalkoztatottsági szintből, és a variálható munkaórában dolgozók is csupán pár százalékot tesznek ki.

A részmunkaidősök egyébként arányaiban kevesebben vannak, mint az OECD átlagának harmada. A gyerekes anyukák foglalkoztatása egyébként is nagyon alacsony, a hazai 54 százaléknál sokkal magasabb az OECD 67 százalékos átlaga. 

Sokszor hozzák fel a Nyugat-Európához képest alacsonyabb GDP és egyúttal bérek indokaként azt, hogy a magyarok már így is sok munkaórát tesznek le az asztalra. Van, aki viszont az alacsony hatékonysággal magyarázza, hogy ennek ellenére alacsonyak a bérek. 

A valóság azonban az, hogy a magyarok még az OECD átlagánál is kevesebb órát töltenek munkával évente, hazánkban 1749 munkaórát dolgozunk átlagosan, míg az OECD átlag 1766. Érdekes egyébként, hogy a nyugat-európai országokban jellemzően nem dolgoznak többet, mint hazánkban, vagyis valószínűleg sokkal hatékonyabb lehet a munkavégzés.

Németországban 1371, az Egyesült Királyságban 1674 munkaórát dolgoznak évente az emberek. A szlovákok és a szlovének egyébként hasonló mennyiséget dolgoznak, mint mi, magyarok.

A gyorsan változó gazdasági környezetben a munkavállalók szakmai képzése elengedhetetlen. Ennek ellenére a vállalkozások többségénél még mindig nem támogatják a dolgozók továbbképzését. Itt vannak a KSH (majdnem 29 ezer vállalkozást vizsgáló) reprezentatív eredményei. 1999 óta nem sokat változott a helyzet.