Ugyan a nyugat-európai és a kelet-európai Európai Uniós országok között éles vita van abban, hogyan kezeljék a migránskérdést, azonban az expatok (tartósan adott országban dolgozó külföldiek) szerint jellemzően a nyugat-európai országok nem befogadóak. Németország, Belgium, Franciaország, Ausztria és Dánia is a legkevésbé szívélyesen üdvözlő országok között szerepel.

Talán kevésbé meglepő Oroszország szereplése a listán, illetve Szaúd-Arábia sem, ahova például csak akkor utazhatunk, ha egy szaúdi állampolgártól meghívást kapunk. Az északi országok sem túl szívesen veszik a külföldi bevándorlókat, Norvégia, Svédország és Finnország is a legkevésbé befogadó országok között szerepel. 

Észak-Kórea vagy Afganisztán valószínűleg azért nem szerepel az összehasonlításban, mert itt nem sok expat tevékenykedik, így nem volt kit megkérdezni.

Rengeteg nemzetközi előrejelzés készült arról, hogy a következő 20 évben miként fog megváltozni a munka világa. Gyakran úgy emlegetik a jelenlegi változásokat, mint a negyedik ipari forradalom. Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy mely országokban mekkora az esély arra, hogy rohamosan elterjed az automatizálás.

A női vezetők térnyeréséről a Pewresearch közölt egy érdekes összeállítást tavaly nyáron, amit ide kattintva tudsz elolvasni.

2005 és 2015 között megduplázódott a női vezetők száma a világon.

A videót a Világgazdasági Fórum weboldalán találtuk.

Az elmúlt napokban többször is volt szó a munkára terhelt járulékok csökkentéséről, egyesek azt sem tartják kizártnak, hogy két számlegyű legyen a könnyítés mértéke. Ehhez persze nem árt megnézni, hogy vajon tényleg olyan magas-e a teher, mint azt mondják. Az OECD friss tanulmánya szerint ugyanis a világ harmadik legnagyobb terheit nyögik a magyar alkalmazottak, ha az egyedülálló, gyermekteleneket nézzük. Eszerint a munkáltató minden ránk költött pénzének csupán alig több mint felét (50,6 százalék) kapjuk meg. 

Persze sokkal jobb a helyzet, ha egy két gyermekes családot vizsgálunk, ilyenkor csupán a ránk költött összeg 35,3 százaléka köt ki az állam zsebében. Az OECD átlaga egyébként 35,9 százalék az egyedülállóknál és 26,7 százalék a kétgyermekeseknél, így látható, hogy a Magyarországon kifizetett terhek jelentősen meghaladják a tagországok átlagát. 

Az OECD országai közül Magyarországnál csak Csehországban dolgoznak kevesebben részmunkaidőben, igaz a válság kitörése óta emelkedést mutatott az adat. Míg hazánkban 5 százalék körüli ez a fajta foglalkoztatás, addig az OECD átlagában a 20 százalékot is megközelíti.

De miért baj az alacsony részfoglalkoztatás?

A részfoglalkoztatás elsősorban a kisgyerekes anyukák, a felsőoktatási hallgatók és az alacsony keresetűek "foglalkoztatási formája". A kevés részmunkaidős munkahely viszont megnehezíti az anyák visszatérését a munkahelyekre, a hallgatóknak és a munkanélküliségből a munka világába visszatérőknek pedig szintén nehezebb az első teljes munkaidős állásukat megtalálni gyakorlat nélkül.