A szülés után a világszerte jellemzően a nők maradnak otthon a gyerekkel. Sok helyen megvan arra a lehetőség, hogy az apa maradjon otthon, de olyan ország is akad, ahol mindkét szülő huzamosabb ideig részt vehet a csemete életében. Elég sűrű gyermekáldással szinte folyamatosan, éveken keresztül otthon lehetnek a kóreai és a japán apukák a családdal, mivel ezekben az országokban 53, illetve 52 hét az apák születési szabadsága az OECD adatai szerint. 

Magyarországon egyébként mindez legfeljebb egy hét lehet, pedig a születések számának növelését valószínűleg segítené ennek a növelése. Persze kérdéses, hogy a kieső munkaerőt a magyar vállalatok tudnák-e érdemben pótolni, hiszen

• Egyrészt a megfelelő szaktudás miatt, 
• Másrészt fizetett szabadságról van szó.

Egy friss kutatásban azt vizsgálták, hogy melyik országban a legjobb nőként dolgozni. Ehhez kilenc mutatót néztek meg, többek között a férfiak és nők közötti bérkülönbséget, a női felsővezetők arányát, a gyermeknevelési költségeket, a fizetett szülési szabadság mértékét, és a női politikusok számát vizsgálták. Ezek alapján Finnországban lehet a legjobban érvényesülni nőként a munkaerőpiacon, de a TOP 10-ben helyet kapott Norvégia, Spanyolország, Új-Zéland, és Magyarország is.

Nem látod a Napicsártot? Katt IDE!

Minden ország pontszáma a kilenc mutató pontszámának súlyozott átlaga. A maximális pontszám 100 pont volt. A legrosszabbul Dél-Korea, Japán, és Törökország teljesített a felmérésben, de a lista második felébe szorult Svájc, Csehország, és Nagy-Britannia is.

Az OECD a 60 és 64 év közöttiek foglalkoztatását vizsgálta, a legfrissebb adatokból az derül ki, hogy a szervezet tagországaiban 40-45 százalék közötti ennek az idősebb korosztálynak a foglalkoztatottsága. Magyarország ebből a szempontból jelentősen le van maradva, itthon ugyanis ennek ötből egy főt tudnak foglalkoztatni ebben a korosztályban. A skála másik végén Izland áll, ahol a túlnyomó többség még 60 év felett is dolgozik.

Ez egyébként azért jelenthet problémát, mert azt jelzi, hogy hazánkban sokan korán nyugdíjba vonulnak, ezzel is terhelve a nyugdíjrendszert. Persze nem ez az egyetlen oka az alacsony foglalkoztatottságnak: sok vállalat eleve nem szívesen alkalmaz nyugdíj előtt állókat, annak ellenére, hogy a munkatapasztalatunk jelentősen nagyobb egy pályakezdőnél. A hazai statisztikát a fekete foglalkoztatás is rontja, ezt viszont a tanulmány nem méri. Azt érdemes hozzátenni, hogy a nyugdíjkorhatár nálunk jelenleg 63 év, igaz, a korkedvezményes nyugdíjasok és a nők 40 év utáni visszavonulása torzítja az adatokat, azonban a kirívóan alacsony adatokat ezek sem magyarázzák.

A munkanélküliség az egyik legjobb mérőszáma annak, hogy mennyire működik jól egy gazdaság, persze az sem mindegy, hogy pontosan kiket számít bele a munkanélküliek körébe az állam. Ha megnézzük az OECD országait, akkor azt láthatjuk, hogy Magyarország jelenleg jobban áll az átlagnál, a munkanélküliségi ráta jelenleg 6,7 százalék, míg az átlagos mérőszám 6,7 százalék.

Kérdés, hogy mekkora lenne hazánkban ez a mérőszám, ha a közmunkásokat is munkanélküliként tartanánk számon. Továbbá azt is érdemes kiemelni, hogy az összehasonlításban részt vesz három olyan ország (Spanyolország, Görögország és Dél-Afrika) is, ahol a többiekhez képest kiemelkedően magas ez a ráta. Ha ezt a három OECD-tagot nem vesszük figyelembe, akkor Magyarország az átlagnál jelentősen magasabb munkanélküliséggel számolhatnánk hazánkban, nem is említve a közmunkások "statisztikai számítási anomáliáját".

Míg Zürichben, vagy New Yorkban egy átlag dolgozónak körülbelül három napot kellene dolgozni ahhoz, hogy megvehessen magának egy iPhone 6-ot, addig máshol akár 13 hetet is végig kellene érte dolgozni. De vajon melyik városban kell a legtöbbet gürcölni ahhoz, hogy a miénk lehessen a legújabb iPhone?

Nem látod a Napicsártot? Katt IDE!